1. Telepítési Tanulmányterv és Hatásvizsgálat (Észrevételek)

Észrevételek a VÁTI Kft. által a Worldinvest Zrt. megbízásából készített Telepítési Tanulmányterv és környezeti hatásvizsgálat kapcsán

Tata belterület 1841. hrsz. alatt tervezett szálloda környezeti hatásai

Környezet zaj elleni védelem

 

1. Előzetes megjegyzések:

A tervezett beruházás környezeti hatásai között kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon a környezeti zaj elleni védelem.

Jelen esetben speciális zajvédelmi kérdésről van szó, mivel a zajterhelés egyedülálló természetvédelmi területet érint. A területen levő élővilág (első sorban madárvilág) mindenek előtt a térség nyugalma, háborítatlan volta miatt talált itt otthonra, él jelenleg is abban a környezetben, amely ily módon a jövőben is megőrzendő felbecsülhetetlen értéket képvisel.

A környezeti zaj elleni védelem jelenlegi hazai szabályozása a lakókörnyezet nyugalmát, védelmét, az emberi tartózkodásra, pihenésre alkalmas és hivatott objektumok védelmét biztosítja.

A jogszabályi környezet ezt figyelembe véve határoz meg követelményeket, betartandó határértékeket.

A környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet nem tartalmaz természetvédelmi szempontból védett területekre vonatkozó zajterhelési határértékeket, így ilyen jellegű védettséget sem biztosít számukra. De például védi a zöld területeket, parkokat, nevesítetten a temetőket is… (Korábban a szabályozás biztosította a kijelölt természetvédelmi területek védelmét is!)

Környezeti zajvédelmi szakértőként egy adott beruházás környezeti hatásait mindenek előtt ennek figyelembe vételével kell számba venni és értékelni.

Személyes meggyőződésem, hogy ebben a konkrét esetben pusztán személyes erkölcsi kötelezettségből fakadóan is értékelni kell a tervezett változások zajállapotra gyakorolt komplex hatását, mivel itt a természeti környezet – még ha a szakterületi szabályozás nem is védi – veszélyeztetettségéről van szó, és erre fel kell hívni a figyelmet!

Egyértelmű, hogy a Tatai-tó egyedülálló élővilága többek között épp annak háborítatlansága miatt létezik. Ennek bármilyen kis mértékű változása, romlása helyrehozhatatlan következményekkel járhat.

Mivel természetvédelmi kérdésekben nem vagyok szakértő, ezért csak akusztikai, zajvédelmi szakértőként kívánom értékelni a várható környezeti zajállapot-változást, azonban ezt a változást nem csupán az emberi tartózkodásra alkalmas, jogszabályban is védett területekre gyakorolt hatás szempontjából teszem, hanem felhívom a figyelmet a Tatai-tó élővilágát érő zajállapot-változásokra is.

 

1. Gondolatok a zajról, a dB-ről, a környezeti zaj elleni védelem szabályozásáról

 

Mi is a zaj? A szabvány (MSZ 184:2004) megfogalmazása szerint a zaj olyan hang, vagy hangjelenség, amely nemkívánatosnak, zavarónak vagy kellemetlennek minősül, súlyosabb esetben egészségkárosodást is okoz.

A környezeti zaj okozta zavarás mértékét számtalan szubjektív tényező is befolyásolja.

 

Tehát nem csak a hang/zaj fizikai jellemzőinek nagysága (pl. dB-ben mért hangnyomásszint) befolyásolja a kiváltott hatást, hanem sok más tényező is. Pl. egy meglevő, megszokott állapot megváltozása (még ha az csak kisebb mértékben változik is), esetleges rövid ideig ható magasabb zajszintek gyakori, véletlenszerű, váratlan megjelenése, de a forrás és a terhelt közötti kapcsolat (!) is.

 

Érdekes és elgondolkoztató tény, hogy érzékszerveink közül a fülünk az, amit nem tudunk akarva sem bezárni. Lélegzetünket visszatarthatjuk, szemünket becsukhatjuk – ám fülünket nem! Az evolúciós fejlődéstörténeti folyamat során az életben maradás fontos feltétele volt, hogy a környezeti hangok figyelmeztető jele mindig eljusson hozzánk, figyelmeztessen az esetleges veszélyhelyzetekre. Maga a szó etimológiai vizsgálata is rámutat erre: a „lárma” szó (német Lärm) az „alarm” (riasztás) szóból eredeztethető. Az emberi psziché most is így kezeli a zajt, így reagál az erős, hirtelen megjelenő zajokra, de a megszokott akusztikai állapot kisebb megváltozására is. Összerezzenünk, megijedünk, ösztönös menekülési ingerérzet keletkezik bennünk. Ugyanez érvényes az állatvilágra is!

 

A zajvédelem kutatása, emberre és környezetre gyakorolt hatása folyamatosan fejlődő és újdonságokat magával hozó, napjainkban is zajló folyamat. Ennek eredményeit a szabályozásban, a zaj elleni védelemben figyelembe kell venni, környezetünket ezeket felhasználva kell óvnunk és védenünk.

 

Ezt a fejlődést, a környezeti zaj újszerű megközelítését tükrözi a 2020. márciusában Magyarországon is megjelent megújított nemzetközi szabvány, a környezeti zaj leírása, mérése és értékelése c. MSZ-ISO 1996. szabvány.

 

Az adott beruházás, annak átfogó hatása szempontjából figyelembe veendő gondolatot emelek ki – szó szerint – a szabványból a következőkben:

Új helyzetekben, különösen akkor, ha a lakosság számára nem ismerős a kérdéses zajforrás, magasabb lakossági zavarási érték várható. Ez az eltérés akár 5 dB-lel nagyobb értékű is lehet.

Kutatások kimutatták, hogy csendes vidéki környezetben nagyobb a „nyugalom és csend” igénye, és ennek megfelelő a zajszintérték. Csendes vidéki környezetben ez a „nyugalom és csend” iránti nagyobb igény akár 10 dB-lel kisebb zajszintértékű is lehet.

A fent említett két tényező összeadódik. Csendes vidéki területen új, ismeretlen zajforrás létesítése jóval nagyobb terhelési szinteket idézhet elő, mint amiket ezek az egyenletek becsülnek. A zavarás ilyen növekedése egyenértékű lehet azzal, mintha akár 15 dB-t hozzáadnánk a mért vagy előre jelzett szintekhez.

 

Megjegyzés:

Valószínűleg ez a jelenség/hatásmechanizmus nem csak a lakosság (emberek) esetében, hanem az állatvilág esetében is hasonlóképp jelentkezik. Egy-egy sérülékenyebb, érzékenyebb populáció esetén talán ennél fokozottabb mértékben is.

 

A hazai zajvédelmi szabályozás - a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 31.§-a alapján – csak a mesterségesen keltett zajkibocsátásokra terjed ki.

Ily módon a szabályozás nem terjed ki az emberi magatartásból, eredő zavaró, kellemetlen hangokra, zajokra, holott az is lehet zaj, amely terheli környezetünket. (Gondoljunk csak az éjszakai kiabálásokra, hangoskodásokra, másokat zavaró „bulikra”.) Ugyanígy zavaró hang, zaj lehet a kutyaugatás is.

Ezek a zavaró hangok, zajok ugyanúgy terhelik környezetünket, tönkre tehetik egy nyugodt környezet háborítatlanságát. Jelen szabályozási keretek között mégsem tudunk ellenük oly módon fellépni, mint a mesterségesen keltett zajkibocsátások ellen.

A védelem zajterhelési határértékek előírásával történik. Ezek meghatározott dB-értékek. A határértékek betartása kötelező, túllépésük esetén annak betartására kötelezi a zajforrás üzemeltetőjét az illetékes hatóság.

A zajállapot meghatározása történhet méréssel, vagy számítással – mindkét mód elfogadott, alkalmazásuk feltételeit és szabályait jogszabályok rögzítik.

Jelen esetünket szem előtt tartva a hatályos hazai szabályozás néhány olyan hiányosságára szeretném a figyelmet felhívni, amelyek kezelése egyre sürgetőbb módon jelentkezik.

Például:

• Nem védi a természeti értékeket/területeket – pedig az állatvilág különösen érzékeny erre a környezeti tényezőre (valószínűleg érzékenyebbek, mint maga az ember).

 

• Csak abszolút értékben meghatározott határértékek léteznek, amely betartása a korlát, és nem létezik korlát a változás mértékére. Ez azt jelenti, hogy egy csendes területet „nyugodtan el lehet zajosítani”, egészen a megadott dB-értékig terjedően. Ez nagyon sok problémát okoz az embereket érő terhelés tekintetében is. (Az, hogy a szabályozás mennyire hiányos, mutatják olyan bírósági ítéletek is, amikor a határértéket betartó üzemeltetőt polgári peres eljárásban a bíróság elmarasztalt és kártérítésre kötelezett azért, mert a változás a környezetállapot jelentős romlását eredményezte, és bár a vonatkozó határérték betartása miatt nem volt szükséges, nem tett meg mindent a zajszint csökkentése érdekében.)

 

• A zajhelyzet értékelése az ún. „egyenértékű A-hangnyomásszint”-tel történik. Ez egy átlagérték, amely egy bizonyos időszakra – pl. nappali 8 órára – vonatkoztatunk. Ennek nagy hiányossága, hogy bizonyos esetekben nem tükrözi a valós zavarás mértékét. Például egy ritkábban jelentkező, rövid ideig tartó rendkívül zavaró magas zajszint „eltűnik” az átlagszámításban. Ez a probléma a repülési zaj értékelésével is. Az időnként jelentkező átrepülés rendkívül zavaró, de az egyenértékű szint alacsony marad. Nemzetközileg elismert és igazolt kutatások szerint egy 65 dB-es egyenértékű zajszintű repülés okozta terhelés a lakosságot négyszer úgy zavarja, mint egy ugyanilyen szintű közúti közlekedés. Ugyanez érvényes üzemi zajokra, építési zajokra (pl. kőtörés, különböző magas zajú kifúvások stb.).

 

Nem a szabályozással függ össze, de fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy az akusztikában használatos indikátor, a dB nem lineáris, hanem logaritmikus mennyiség.

 

Ennek következménye az, hogy a hangenergia (zajenergia) kétszerezése minden esetben 3 dB-es növekményt jelent. Azaz, ha 3 dB-lel nő meg a terhelés, az tulajdonképp a hangenergia (zajenergia) duplázódását jelenti.

Képszerűbben, érthetőbben bemutatva: ha egy 60 dB zajkibocsátású útszakasz forgalma megkétszereződik, akkor a zajszint nem 120 dB, hanem 63 dB lesz. Ha egy területen 3 dB-lel nő a zajszint, akkor az a hangenergia megkétszereződését jelenti! (6 dB – négyszereződés, 10 dB – tízszereződés…)

 

A továbbiakban a Tata belterület 1841. hrsz. alatt tervezett szálloda környezeti zajállapotra gyakorolt hatásait, a Tanulmányterv zajvédelmi munkarészét az előzőekben elmondottak figyelembe vételével, valamint a vonatkozó hatályos jogszabályok szempontjából tekintem át és értékelem. (Az áttekintés és értékelés nem részletes és nem teljes körű, csak a szakmailag leglényegesebbnek vélt részekre terjed ki, minden esetben csakis a rendelkezésemre bocsátott dokumentáció tartalmára, leírására és adataira támaszkodom.)

 

1. A Tanulmányterv környezeti zajvédelmi munkarészének áttekintése, értékelése

 

Előzetes és általános megjegyzések:

 

• A rendelkezésre bocsátott szkennelt anyag (pdf fájl) több, egymáshoz kapcsolódó, de különböző dokumentációkat tartalmaz. Az egyértelmű azonosítás érdekében a pdf fájl oldalszámaira hivatkozva teszem meg észrevételeimet.

 

• A Tanulmányterv zajvédelmi munkarészében a számításokat több esetben feltételezett alapadatokból kiinduló számításokkal végezték. Ez megfelel a gyakorlatnak, hiszen jelenleg pontos információk még nem állnak rendelkezésre például a gépészeti berendezésekről, építést végző gépekről, azok zajkibocsátásáról. Ezért az így számított zajterhelési/zajkibocsátási értékek tapasztalati adatokra épülő, megalapozott műszaki becslések. Amikor a tényleges adatok és információk rendelkezésre állnak, a számításokat újra el kell végezni.

 

• A rendelkezésre álló dokumentációban több helyen szerepelnek zajvédelmi munkarészek. Az áttekintést a létesítés és az üzemelés zajkibocsátását, illetve az okozott zajterhelést értékelem. A vonatkozó zajvédelmi előírások miatt külön kell foglalkozni az „üzemi” és közlekedési zajokkal.

 

• A beruházás érzékeny természeti környezetre gyakorolt hatása miatt azonban az üzemi és a közlekedési zaj együttes értékelése is indokolt.

 

• Nem tartom szükségesnek, hogy kitérjek – néhány megjegyzés kivételével – a közlekedés okozta zajállapot-változásra, hiszen pár kivételtől eltekintve a forgalom a már meglevő úthálózaton bonyolódik majd (vonatkozik ez az építkezés alatti forgalomra is). Ezeken az útvonalakon a jelenlegi forgalom lesz a későbbiekben is meghatározó zajvédelmi szempontból. (Jellemző, hogy a vonatkozó előírások szerint közlekedési létesítmény kibocsátás-változásának hatásterületét csak akkor kell megadni, ha 3 dB-lel változik a terhelés – azaz duplájára nő a forgalom.)

 

3.1. A létesítés zajemissziója és hatásterülete

 

A részletes kidolgozást a részemre rendelkezésre bocsátott dokumentáció 238. oldalán kezdődő 6.3.2.1.2.4 munkarész tartalmazza.

Alapfogalmi hibák

A szerző az anyagban általában több helyen is helytelenül használ zajvédelmi alapfogalmakat.

Például keveredik a hangnyomásszint és a hangteljesítményszint fogalma. Egy zajforrásra jellemző ezen két indikátor nem ugyanaz, különböznek egymástól fogalmilag és értékben is.

A 106. táblázat (238. oldal) harmadik oszlopában „hangnyomásszint” megnevezés szerepel, ám alatta az Lw, (ez pedig hang-/zajteljesítményszint) szerepel. Nem egyértelmű, miről is van szó. (Valószínű, hogy zajteljesítményről – azonban zavaró ez a szakmai „pongyolaság”.)

 

Terjedésszámítások (hatásterület határa)

A szerző az MSZ 15036 szabvány szerint számolja a hangterjedést.

Ha a zajforrás visszaverő felület felett, vagy előtt helyezkedik el, akkor a képletben szereplő KΏ irányítási tényező értéke nem nulla. (Lásd MSZ 15036 szabvány 5.2. pontja.) Csak akkor nulla, ha a zajforrás teljesen szabadon álló.

Pontszerű hangforrás által kibocsátott gömbhullám szabadtéri terjedését leíró egyszerű összefüggés a következő:

L = Lw + 10lgD – 20lgr -11

ahol:

• Lw – a forrás hangteljesítményszintje [dB];
• L – a zajforrástól adott távolságra mérhető hangnyomásszint [dB];
• r – a mérési pont távolsága a zajforrás mértani középpontjától [m]
• D – irányítási tényező

A „D” irányítási tényező magyarázó ábrán[1] bemutatva (MSZ 15036 szabványban KΏ):

Esetünkben az építkezés zajforrásai is egy felület felett, félgömb sugárzási esetnek megfelelően bocsátják ki a zajt, tehát D = 2. A „10lgD” érték így 3 dB.

(Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az építkezés közvetlenül a Tatai-tó partján történik, a vízfelület pedig erősen visszaverő, tükröző tulajdonságú.)

A szakértő a számításai során az irányítási tényezőt 0-nak vette fel (238. oldal 107. táblázat). Ha ez nem nulla értékű, akkor a hatásterület is jóval nagyobb. (+3 dB – duplázódás!)

Megjegyzés: Az anyagban szereplő terjedésszámítások során nincs arra vonatkozó megjegyzés, vagy bármilyen utalás, információ, hogy az erősen visszaverő tótükör felületet bárhol is figyelembe vették volna.

 

A terjedésszámítások eredményének értékelése

Az irányítási tényezőt (és feltételezhetően a közeli nagy vízfelület tükröző hatását) figyelmen kívül hagyó számítási eredmények is azt mutatják, hogy a tó felületén 44-60 dB közötti hangnyomásszint értékek lesznek jellemzők. A tó közepéig terjedően ca. 50 dB ez az érték. (Lásd 239. oldal 36. sz. zajtérkép.)

A tájékoztató mérések (későbbiekben értékeljük ezeket, most minden esetre ebből induljunk ki) szerint a tóparton jelenleg 40 dB körüli a terhelés (195. oldal 47. táblázat). Tehát az építkezés idején (ca. egy év időtartamban) a tó környezetében nappal 10-20 szorosára nő az akusztikai energiával jellemezhető hangterhelés.

Ez az érték 8 órára vonatkoztatott átlagérték (egyenértékű A-hangnyomásszint).

Emlékeztetőül: Ez azt takarja, hogy a nappali 8 óra alatt esetenként ennél nagyobb, rövidebb idejű terhelések is elő fognak fordulni – ez az alkalmazott építési technológiából adódik. Mindez a zavarás mértékét súlyosbítja.

A javasolt zajvédő falakkal történő terhelés-mérséklés csak a falak mögötti szűk sávban fejtik ki hatékonyan hatásukat. Távolabb a csökkenés mértéke jóval szerényebb. A kiépített falakkal együtt is 45-55 dB lesz a 8 órás átlagterhelés a tó felett. (És akkor nem vettük figyelembe a reflexió, a tükröződés hatását, valamint a rövid ideig ható nagyenergiájú zajesemények fokozott zavaró hatását.)

Megjegyzés: Szakmai tapasztalatok mutatják, hogy ilyen esetekben (nagy mértékű a változás, váratlan magas szintű zajok random jelentkezése) a zavaró hatást nem mérsékli a várt hatékonysággal a kiépített falrendszer.

 

3.2. Az „üzemelés” zajemissziója és hatásterülete

 

A részletes kidolgozást a részemre rendelkezésre bocsátott dokumentáció 273. oldalán kezdődő 6.3.2.2.2. munkarész tartalmazza.

Alapfogalmi hibák

A szerző itt is helytelenül használ bizonyos zajvédelmi alapfogalmakat, illetve olyan fogalmat használ, amely szakmailag nem értelmezhető.

A 274. oldal 157. táblázata harmadik oszlopának megnevezése: „hangszint (db)”. (???)

Valószínűleg zajteljesítményszintet ért alatta.

Nem világos, hogy miképp értelmezhető az utolsó oszlop zajteljesítményszinttel megegyező LAeq értéke. De most nem is lényeges, mert igazából nem használjuk semmire…

Minden esetre nagyon zavaróak ezek a szakmai pontatlanságok.

 

A zajforrások kibocsátási adatai, a számított zajterhelési értékek

A zajforrások természetüknél fogva nappal és éjjel is ugyanazok. Sem a tetőn levő klímaberendezések, sem a gépészeti berendezések zajkibocsátása, elhelyezkedése nem tér el a nappali és az éjszakai időszakban. Egyedüli jelentősnek mondható különbség, hogy az éjszakai időszakban nem működik a szállodaépület tó felőli oldalára tervezett vízfüggöny.

Ezt jól tükrözi a 274. oldal 157. sz. táblázata, mely szerint a nappali és az éjszakai zajteljesítményszintek ca. 2 dB-lel térnek el egymástól.

A terjedésszámításokat az MSZ 15036 szerint végezték, a Soundplan zajszámító szoftver segítségével. Nem egyértelmű, hogy a számításhoz előállított digitális terepmodell tartalmazza-e a tó tükröző, akusztikailag „kemény” vízfelületét, és azzal számol-e a szoftver… (A 275. oldal 45. ábrájából sem derül ki…)

A számított zajterhelést a 276. oldal 46. ábrája (zajtérkép - zajterhelés nappal) és a 277. oldal 47. ábrája (zajtérkép - zajterhelés éjjel) mutatja.

A zajtérkép szerint a zajterhelés a nappali időszakban ca. 12 dB-lel magasabb, mint az éjszakai időszakban! Ez a kiindulási feltételek, kiindulási adatok ismeretében nehezen magyarázható, és kérdéseket vet fel. Vajon melyik a valódi, tényleges érték? Vagy valami olyan tényező nem került ismertetésre, amely ezt megmagyarázza?

Mindezek figyelembe vételével nem igazán fogadható el a 279. oldal „Összegzés”-ében (6.3.222.4. pont) tett megállapítás, miszerint „a tervezett szálloda zajemissziója alacsony, a tó irányába 30 dB körüli, ami nem tekinthető jelentősnek…”

Gyors kontrollként szabadtéri terjedést feltételezve egyszerűen számítsuk ki a hangterjedést 50 m távolságra az MSZ 15036 szabvány egyszerűsített képlete szerint.

Csak a távolság miatti korrekcióval számolunk, elhanyagoljuk a kis távolság miatti jelentéktelen, tized decibeleket jelentő levegőelnyelést, valamint a meteorológiai és talajhatást is – hiszen most a vízfelület felé koncentráljuk a tájékoztató számításunkat.

L = Lw + 10lgD – 20lgr -11

ahol

• Lw = 87 dB (éjjel) - a forrás hangteljesítményszintje [dB];
• L – a zajforrástól adott távolságra mérhető hangnyomásszint [dB];
• r = 50 m - a mérési pont távolsága a zajforrás mértani középpontjától [m]
• D = 2, - irányítási tényező

 

L = 87  + 10lg2 – 20lg50 -11

Lt = 87 dB + 3 dB - 34 dB - 11 dB ≈ 45 dB

Tehát a tájékoztató gyors számítás eredményeképp 50 m-es távolságban várható A-hangnyomásszint 45 dB körül lehet. Ez a nagyságrendi eredmény arra enged következtetni, hogy a nappali időszakra vonatkozó zajtérkép adatai tükrözik a helyesnek tekinthető eredményeket. (Felülvizsgálandó és átgondolandó az értékelő megjegyzés: „a tervezett szálloda zajemissziója alacsony, a tó irányába 30 dB körüli…”)

Ez az érték valóban nem túl magas zajszint, de akkor lehetne a létesítmény valódi zavaró hatását megbecsülni, ha lennének megbízható mérési eredmények a terület jelenlegi, éjszakai zajterhelésére vonatkozóan!

Erre részben adhatna a dokumentum 198. oldalán található 6.3.1.4.1 pont, „A jelenleg a terület környezetében folytatott tevékenység háttérzaja” c. munkarész. (De nem ad megfelelő választ!)

 

3.3. A tervezési terület jelenlegi „háttérzaja” (189. oldal, 6.3.1.4.1. pont)

 

3.3.1. A háttérterhelésről

Mi is az a „háttérzaj”, helyesebben „háttérterhelés”?

Az MSZ 18050 (A környezeti zaj vizsgálata és értékelése) szabvány 1.7. pontjának meghatározása szerint:

Háttérterhelés: A környezeti zajforrás terhelési területén, a forrás működése nélkül, de a terhelési követelmény tekintetében vele azonos megítélés alá tartozó forrásoktól származó zajterhelés.

Tehát a háttérterhelés a vizsgálandó forrás (esetünkben a tervezett szállodai létesítmény) működése nélküli állapotot jellemző, a környező területen most meglevő zajterhelés – mégpedig zajforráscsoportok (közlekedési, üzemi) szerint.

Mint ismeretes más megítélés alá esnek a közlekedési és megint más megítélés alá esnek az ún. „üzemi” zajforrások. A zajvédelem a különböző zajforráscsoportokat – nem véletlenül! – mindig külön kezeli (ez nemzetközi gyakorlat).

Ezt a Tanulmány a hatások vizsgálatakor is így teszi.

Ebben a munkarészben azonban ez nem így jelenik meg. Sőt azt olvashatjuk a 189. oldalon: „A vizsgált területen a zajállapotot jellemzően a közlekedés és az urbánus környezet összetett zajemissziói alakítják. A zajkibocsátók között első helyen a közlekedés (közúti) áll… A területen folytatott gazdasági-ipari tevékenységek (ipar, mezőgazdaság) szintén hozzájárulnak a terület háttérzaj szintjéhez.”

 

A háttérzaj (helyesebben: háttérterhelés) mérésére egy napon, összesen két óra időtartamban, 7 db. vizsgálati ponton került sor. (Lásd 42. és 43. sz. táblázatok.)

A vizsgálat leírása, ismertetése zavaros: mérőfelületekről ír, ugyanakkor mérési pontok és nem felületek látszanak a 191. oldal 23. ábráján.

Nem található a mérési pontok leírása. Hol voltak kijelölve pontosan a vizsgálati pontok? Mivel zajterhelési pontokról van szó, ehhez szükséges lenne a védendő objektumhoz történő hozzárendelés is (például így: M1 mérési pont helye: Fazekas utca 23. sz. lakóépület déli homlokzata előtt 2 m távolságban, 1,5 m magasságban…).

Az M1 – M3 mérési pontok (néha mérőfelületek?) a tervezett beruházás helyén, az M4 – M7 mérési pontok pedig megközelítési útvonalak mentén, Tata belterületén kerültek kijelölésre. (A „mentén” kifejezés nem egyértelmű leírása a mérési pontnak, és azt sugallja, hogy ezek nem terhelési, hanem sokkal inkább kibocsátási mérőpontok lehettek! Ez nem derül ki az anyagból.)

A legnagyobb probléma a vizsgálattal kapcsolatban az, hogy nem világos, tulajdonképp melyek voltak a zajforrások, amelyek az egyes mérési pontokon a mért zajszintet, a terhelést, okozták? Ez alapvető, lényegi kérdés egy zajvizsgálat során.

 

3.3.2. Az M1 – M3 vizsgálati/mérési pontok

Úgy tűnik a dokumentációból, hogy az M1 – M3 vizsgálati pontokon „alapzaj-meghatározó” jellegű volt a mérés, azaz minden olyan forrás zaja, ami a környezetből érkezően eljutott oda, azt belemértek. Nem kapunk információt arról, hogy a „üzemi” és közlekedési zajforrásokon kívül volt-e olyan hanghatás, ami a mérési eredményeket befolyásolhatta? (Pl. távoli madárcsicsegés, emberi beszélgetés stb.)

Ha háttérterhelést vizsgálunk, akkor külön kell meghatározni a közlekedési zajforráscsoport és az üzemi zajforráscsoport terhelését.

Ezért mindenképp meg kellett volna adni, hogy milyen forrás dominált az adott vizsgálati ponton – azaz miből adódik a mért érték. Mi volt a zajforrás, amit vizsgáltak/mértek?!? Mert ugye ezt olvashattuk: „A területen folytatott gazdasági-ipari tevékenységek (ipar, mezőgazdaság) szintén hozzájárulnak a terület háttérzaj szintjéhez.”

Meg kellett volna adni konkrétan, milyen üzemi zajforrások okozta terhelés jelentkezett ezeken a pontokon. (Ha volt ilyen.)

Feltételezhető, hogy az M1-M3 vizsgálati pontokban nem volt egyértelműen érzékelhető és azonosítható üzemi zajforrás (pl. egy létesítmény klímaberendezése, vagy más üzemi forrás). A háttérterhelést ebben az esetben a vonatkozó szabványelőírás szerint kell meghatározni.

Az MSZ 18150 6.4.1 pontja (a háttérterhelés vizsgálata) a következőket írja elő: „…ha a kijelölt mérési pontokon más üzemi zajforrás hatása nem észlelhető, akkor a háttérterhelés a 4.1.5. szakasz szerint mért LA95 95%-os A-hangnyomásszint. Az LA95 meghatározható a teljes megítélési időben folyamatos méréssel vagy több, rövidebb idejű méréssel, az M3. szerint.”

A mérési pontok eredménylistájában szerepel az LA95 mennyiség is! Értékei a következők:

• M1 vizsgálati pont: LA95 = 33,5 dB (LAeq = 39,3 dB)
• M2 vizsgálati pont: LA95 = 31 dB (LAeq = 40 dB)
• M3 vizsgálati pont: LA95 = 38,6 dB (LAeq = 43,2 dB)

Mindebből látható, hogy a háttérterhelésként valóban figyelembe veendő adatok 5-9 dB-lel alacsonyabbak, mint az LAeq értékek. (Azaz ennyivel csendesebb most a terület, mint amit a Tanulmány „sugall”… Energiában kifejezve csaknem a tizede…)

 

3.3.3. Az M4 – M7 vizsgálati/mérési pontok

Bár nem derül ki egyértelműen a dokumentációból, hogy az M4 – M7 vizsgálati/mérési pontokon milyen zajforrást/zajforrásokat vizsgáltak, nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy közlekedési zajkibocsátás meghatározása történt. (A mérési eredményekből nem is terhelési, hanem kibocsátási értékekre következtethetünk.)

A vizsgálattal kapcsolatos tisztázatlan kérdések, szakmai észrevételek:

• Nem derül ki a mérés pontos helye?
• Zajkibocsátási vagy zajterhelési pontról van szó?
• Történt-e forgalomszámlálás, illetve a mért értékek korrigálása megtörtént-e az útszakaszra vonatkozó ÁNF értékekkel (Kf tényező figyelembevétele)?
• Miből adódhat a zaj impulzus jellege? (Üzemi zaj? Kalapálás, csattogás? A közlekedési zaj nem impulzusos jellegű.) Lehet, hogy nem csak közlekedési zajt mértek ezeken a pontokon?
• A legnagyobb probléma a mérési idő megválasztása. Közlekedési zaj esetén semmilyen módszer nem engedi meg, hogy csupán 10 perces méréssel értékeljünk közlekedési zajforrást. Így igazán nem is világos, szakmai szempontból mire használható egy ilyen mérés…

 

3.3.4. Értékelés (195. oldal 6.3.1.4.1.7.4 pont)

Ez az értékelés a 6.3.1.4.1. ponthoz tartozik, amely „A jelenleg a terület környezetében folytatott tevékenység háttérzaja” címet viseli.

Azaz az értékelés a háttérzaj értékelését jelenti (kellene, hogy jelentse).

Ennek ellenére az értékelő táblázat nem háttérterhelési értékeket, hanem „megítélési szinteket (LAM)” tartalmaz, ami teljesen más „dolog”! Ha csak a táblázatban megadott szinteket nézzük, láthatjuk, hogy pl. az M1-M3 pontok esetében ezek az értékek 6-9 dB-lel térnek el (közel tízszeres eltérés!) a valódi háttérterheléstől. Tehát az értékelés nem a háttérterhelési értékeket adja meg!

Alapvető hiányosság, hogy egyáltalán nem vizsgálja az éjszakai háttérterhelés mértékét! Pedig az új zajforrás éjszakai zajkibocsátása okozhatja a nagyobb környezeti zajproblémát, és az éjszakai háttérterhelés biztosan jóval a nappali háttérterhelési értékek alatt marad! (Ez általában minden esetben így van – különösen jelen beruházás környezete ismeretében.)

 

1. Fontos megjegyzések

 

4.1. Nem mesterségesen keltett zajforrások – humán eredetű „zajforrások”

A vizsgálat során csupán az „üzemi” és közlekedési zajforrásokat vizsgáltuk, ezek hatását értékeltük. (Ez a bevezetőben foglalt jogszabályi előírások szellemiségének köszönhető.)

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a környezet akusztikai állapotát, minőségét olyan zajforrások is meghatározzák, amelyek nem tartoznak a környezetvédelmi szabályozás hatálya alá. Ilyen például az emberi jelenléttel, viselkedéssel, magatartással összefüggő hangok, zajok, amelyek szintén jelentősek lehetnek. (Azok is, nem csak lehetnek!)

A dokumentációban a következőket olvashatjuk (153. oldal): „A fejlesztés elsődleges célcsoportja a 30-40 év közötti családosok, a 20-30 év közötti baráti társaságok és a 40-50 év közötti nők és férfiak.”

Ha a célcsoportokra tekintünk, azt láthatjuk, hogy ezek többsége olyan, amely természetéből fakadóan is potenciális hangforrás - és zavaró hatása miatt zajforrás - a környezetére nézve. A 30-40 év közötti családosok gyermekei általában normál helyzetben is „életvitelszerűen” hangoskodók, ez így természetes. Egy ilyen helyzetben – nyaralás, szabadidő, strandolás (a tó felé néző szabadtéri wellness!) – ez különösen számottevő lehet.

A 20-30 év közötti baráti társaságok szabadidős, vidám léte is jelentős mértékű kockázatot jelent az akusztikai környezet kedvezőtlen megváltozása szempontjából.

 

4.2. A zaj terjedésének különleges sajátosságai

A korábbiakban bemutattuk a zaj terjedésének alapösszefüggését, amely első sorban kis távolságok esetében használható nagy biztonsággal, megbízhatóan.

Vizsgálataink során szembesülnünk kell azzal a bizonytalanságot jelentő körülménnyel is, hogy a mérési eredményt – főleg nagyobb, ca. 500 m feletti távolságokban – jelentősen befolyásolhatják az adott időpontban meglevő meteorológiai viszonyok, körülmények. (Lásd MSZ 15036 szabvány 1.3. pontjában leírtakat.)

Többször találkoztunk már mi is munkánk során olyan a panaszosi véleménnyel, miszerint: „Ne most mérjenek, most bezzeg csend van! Mértek volna akkor, amikor olyan zaj volt, hogy szinte az volt az érzésünk, itt megy a forgalom az ablakunk alatt!”

És ez nem minden esetben egy elfogult panaszos véleménye! Valóban lehetnek olyan körülmények, amelyek jelentős mértékben befolyásolják a zaj terjedését – még ha a meteorológiai körülmények meg is felelnek a szabványban/jogszabályban előírt, mérési körülményekre vonatkozó követelményeknek.

A zaj terjedését a meteorológiai tényezők közül első sorban a légmozgás és a hőmérséklet-gradiens (a hőmérséklet vertikális irányban történő változásának jellemzője) határozza meg.

Légmozgásnál a szélsebesség és a hang terjedési sebessége vektoriálisan összegződik, így a szélirányban történő hangterjedés nagyobb, ellenkező irányban kisebb sebességű. A szél sebessége a magasság függvényében növekszik, mert a talaj közeli rétegekben a növényzet és a beépítés akadályozza a légáramlást. A hanghullámok terjedési útját jelző nyomvonal ezért a szél irányával megegyező terjedés esetén a föld felé, ellenkező irányban a földtől felfelé hajlanak el.

A széliránnyal szembeni hangterjedésnél a forrástól adott távolságban a hanghullámok már nem érik el a földfelszínt, azaz hangárnyék alakul ki. Mindez ellenkező esetben nem lép fel, ráadásul a hullám talaj felé hajlása a mesterségesen akadályozott hangterjedést hátrányosan befolyásolja.

Mint mondtuk, a függőleges hőmérsékleti gradiens [◦C/100m] a levegőhőmérséklet változása a magasság függvényében. Értéke akkor pozitív, ha a levegő hőmérséklete a földfelszíntől felfelé haladva nő és akkor negatív, ha a felsőbb légrétegek hidegebbek, mint az alsók. Negatív hőmérsékleti gradiens esetén az alsóbb légrétegekben a hanghullám útját jelző nyomvonal felfelé görbül és bizonyos távolságban árnyékzóna alakul ki. Amennyiben a gradiens pozitív előjelű, a nyomvonal a föld felé hajlik el.

Az elmondottakat láthatjuk az alábbi vázlatos ábrákon.

Ezt az aspektust nem szabad figyelmen kívül hagyni a Tatai-tó környezetében, ahol a nagy vízfelület hőkapacitása a levegőrétegződés kialakulására és változására nagy mértékben hat, meghatározó tényező a környezet akusztikai állapotának kialakulásában. A parti zajforrások a kiváló reflektáló nagy kiterjedésű vízfelület feletti térben terjednek. Előfordulhat, hogy 10-15 dB-es (!!) szintingadozások lehetnek nagyobb távolságokban – ugyanolyan, változatlan forráskibocsátások mellett! (Még az is előfordulhat, hogy közelebb a forráshoz kisebb zajszintet mérünk, mint egy távolabbi pontban…)

 

1. Összefoglalás

A rendelkezésemre bocsátott dokumentációt áttanulmányozva szakmai értékelésként a következők mondhatók el:

• A vizsgálat során alapvető jelentőséggel bír a jelenlegi helyzet rögzítése. Sajnálatos módon nem helyesen történt a „háttérterhelés” meghatározása! A háttérterhelés jelen esetben döntő szerepet játszik, hiszen a háttérterhelés arra is rámutat, milyen mértékű a jelenlegi környezetállapot, és azt miképp változtatja a tervezett beruházás az üzemelés idején. Itt főleg az éjszakai időszak a meghatározó és döntő. Erre egyáltalán nem terjedt ki még a megkérdőjelezhető háttérterhelés-vizsgálat sem!

 

• A majdani üzemelés során üzemi zajforrások okozta zajterhelés meghatározásánál ellentmondásos eredményeket találtunk. Ugyanazon domináns, meghatározó zajforrások üzemelnek a nappali és az éjszakai időszakban, ugyanakkor a terhelési szintek ennél jóval nagyobb mértékben térnek el egymástól. (Lehet, hogy van rá magyarázat, de az ebből az anyagból nem derül ki. Az is lehet, hogy a megadott kiindulási adatokban van hiba… Nem tudható…)

 

• Nagy kockázatot jelent az emberi jelenlétből, magatartásból és viselkedésből adódó zaj. Véleményem szerint az éjszakai időszakban ez a tényező lesz a meghatározó a tó felé kibocsátott zavaró hangösszetevők között.

 

• Nem hagyható figyelmen kívül a zaj terjedésének azon sajátossága, hogy főleg nagy távolságok esetén a meteorológiai adottságoktól (pl. légrétegződéstől) jelentős mértékben függ. A nagy vízfelület, annak hőkapacitása, lesugárzása komoly hatással van a légrétegződés alakulására. A légrétegződés akár pár perc alatt végbemenő változása pár száz méteres távolságokban 10-15 dB-es zajszint-eltéréseket eredményezhet.

 

Javaslom, hogy történjen szakszerű, hosszabb idejű zajmérés az éjszakai időszakban a védett természeti területeken. Rögzíteni kell mindenképp a jelenlegi, beruházás által még nem terhelt állapotot! Ennek ismeretében lehet értékelni azt a változást, amit a számításokkal, becslésekkel lehet meghatározni. Javaslom ennek fényében részletesebb és szakszerű – a speciális helyzet értékelésére alkalmas – módon megvizsgálni és komplex módon kiértékelni a környezet akusztikai állapotának várható változását.

Nagy valószínűséggel ki lehet jelenteni, hogy a beruházás létesítésének megkezdésétől kezdődően olyan változások következnek be a védett természeti területek akusztikai állapotában, amely következtében az lényegesen eltér majd a jelenlegi állapottól, és zavaróan hat az ott levő, nyugalmat élvező állatvilág számára. Hogy erre az állatvilág, madárvilág miképp reagál, ennek megállapítása túlmutat kompetenciámon.

Több évtizedes zaj-szakmai tapasztalatom és hazánk természeti értékeiért aggódó, ezért felelősséget érző polgárként az a meggyőződésem, hogy a beruházás veszélyezteti a Tatai-tó nyugalmát, jelentősen megváltoztatja környezetének akusztikáját.

 

Budapest, 2021. január

 

Összeállította:

Berndt Mihály

„Környezetünkért” díjas, „Pro-Silentio” díjas, Békésy díjas

környezetvédelmi, zajcsökkentési szakmérnök

 

[1] Dr. Barótfi István: Környezettechnika (Mezőgazda Kiadó, 2000.)